Ismernie kell: a viaszmoly, a kertek új kártevője

A behurcolt viaszmoly komoly veszélyt jelent a növények széles körére a kertekben és a mezőgazdaságban egyaránt. Ez az invazív kártevő gyorsan terjed és legyengíti a növényeket, hozzájárulva azok fokozatos pusztulásához. A viaszlepke sikeres leküzdésének kulcsa a megelőző intézkedések, a biológiai módszerek és a megfelelő időben történő vegyszeres védekezés kombinációja.

Amerikából behurcolták

Észrevett már fehér viaszos bolyhokat a virágok, gyógynövények vagy fák szárán? Fehér szőrös csomókban ugrálnak a rovarok a kertjében lévő növényeken? Vagy látja a furcsa kis "pillangókat" elrepülni? Valószínűleg a gyapjaslepke telepedett meg az Ön kertjében. A leküzdése nem könnyű, de kordában tarthatja.

A viaszszárnyas Észak-Amerikában őshonos, ahol gyakori faj. Szlovákiába valószínűleg fertőzött növények vagy palánták behozatalával érkezett 2010-ben. A klímaváltozás miatt előfordulása az utóbbi években a melegebb területekről hazánk más részeire is átterjedt.

Megjelenése háromszor változik

Ennek az észrevétlen kártevőnek több fejlődési stádiuma van, folyamatosan változik mind a megjelenése, mind a mozgásképessége. Évente azonban csak egy nemzedéke van. A tojások aprók, halványsárgák, és a nőstények a növények leveleire és szárára rakják le őket, gyakran védett ráncokba. A petéket vékony viaszos réteg veszi körül. A lárvák aprók, és szintén fehér viaszréteggel borítottak, ami védelmet nyújt számukra a zord körülményekkel szemben. Fehéres vagy világosszürke színűek és nagyon mozgékonyak. Magasra és gyorsan ugranak, és szinte lehetetlen elkapni őket. A nimfák több fejlődési szakaszon mennek keresztül, mielőtt elérnék az ivarérettséget.

A kifejlett gyapjasszárnyúak színe szürkéskékig terjed, testüket finom viaszos bevonat borítja. Hosszuk megközelítőleg 5-8 mm, és jellegzetes megjelenésük miatt könnyen felismerhetők. Szárnyaik lehetővé teszik számukra, hogy rövid repüléseket tegyenek a növények között. A viaszmolyokat ebben a stádiumban nagyon nehéz permetezéssel elérni.

Hogyan károsítja a viaszmoly a növényeket?

A behurcolt viaszmolyok számos növényfajt megtámadnak a növényi nedvekkel táplálkozva. Ez a kabócafaj speciális szájszervekkel rendelkezik, amelyekkel behatol a növényi gyomnövényekbe és kiszívja a nedveket, ami gyengíti a növény általános egészségét. A levelek ezért megsárgulnak és fokozatosan kiszáradnak, a növény általános egészségi állapota gyengül, további növekedése stagnál, szélsőséges fertőzés esetén pedig a növény akár el is pusztulhat. A viasznövény által kiválasztott mézharmat vonzza a hangyákat és más (szintén káros) rovarokat.

A viaszmoly által leginkább károsított növények a következők

Polifág kártevő (mint a gyékény), ami azt jelenti, hogy több növényt is megtámad. A legtöbb kárt a gyümölcsfák növekedésében okozza, a viaszmoly számára az alma-, az őszibarack- és a szőlőfák a legnagyobb vonzerővel bírnak. A viaszmoly azonban a gyógynövényeket sem veti meg, a mentán, a mézharmaton, a monardán és az echinaceán is megtalálható.

a mérgező növények nedvét is szívja, a borostyán és az oleander is vonzó számára. A díszvirágok vagy díszcserjék közül kedveli például a rudbeckiát, a babért vagy a hibiszkuszt. A lisztharmat azonban a mezőgazdasági kultúrákat sem kerüli el, ahol a kukoricát, a napraforgót és más növényeket is megtámadhatja.

A viaszmoly által megkerült növények

A kemény, durva kéreggel vagy levelekkel rendelkező növények kevésbé vonzóak a viaszmoly számára, mivel a felületükön keresztül nehezebben jut el a nedvhez. Ilyen növények a tűlevelűek (fenyők, lucfenyők) és a nagyon kemény kérgű fás növények (pl. tölgy).

Hogyan telel át a viaszmoly?

A telet petesejt-stádiumban tölti, amelyet a nőstény a növény egy védett részén, például a kéregben vagy a levelek ráncaiban helyez el. A petéket viaszos réteggel vonják be, amely megvédi őket a fagytól és más kedvezőtlen körülményektől. Tavasszal a petékből nimfák kelnek ki, amelyek új ciklust indítanak a növény megtámadására. A behurcolt viaszmoly elleni beavatkozás ebben a szakaszban a leghatékonyabb.

A lisztharmat elleni védekezés és a lisztharmat felszámolása

A viaszmoly elleni védekezés a kertekben kihívást jelenthet a változó megjelenése és mozgékonysága miatt, de számos hatékony módszer létezik az irtására:

Mechanikus eltávolítás: kisebb fertőzöttség esetén a viaszlepke kézzel is eltávolítható, például a levelek lemosásával vagy a növények erős vízsugárral történő permetezésével (vigyázzunk a levelek alsó oldalára is).

Kémiai kezelés: Olaj alapú rovarölő szereket, például Neemazal TS-t vagy szisztémás szereket kell használni. A kémiai kezelést a legjobb a nimfák ellen alkalmazni, amelyek kevésbé ellenállóak, mint a kifejlett egyedek. A növényeket ezt követően kéthetes időközönként kell kezelni (magas kikelési valószínűség). Abban a stádiumban, amikor a lárvák már mozgékonyak, a rovarok fehér lárvái ugrálva képesek elkerülni a kijuttatott permetszert. A kifejlett viaszbogarakat szinte lehetetlen elpusztítani, mielőtt petéket raknának, mivel a permetezés előtt elrepülnek.

Biológiai védekezés: A viaszbogár természetes ellenségei például a katicabogarak vagy az élősködő darazsak, amelyek a lárvákkal táplálkoznak. Az üvegházakban vagy zárt helyeken ez a megközelítés nagyon hatékony lehet.

Megelőző intézkedések: Fontos a behozott növények gondos ellenőrzése és a kertben lévő növények rendszeres ellenőrzése. Ha a szárakon vagy a levelek alján fehér fürtöket találunk, azonnal hatékony eszközöket kell alkalmazni.

Bár a behurcolt viaszmoly elleni küzdelem hosszú távú, az előfordulás szoros figyelemmel kísérése és az azonnali cselekvéshatékony rovarölő szer rel elérve, elkerülhető az invazív terjedése a kertben. Ne becsülje alá ezt a kezdetben feltűnésmentes kártevőt, különben esztétikátlanul bevont kereskedelmi és dísznövényei lesznek viaszos fehér anyaggal borított növényei lesznek a legtöbb kultúrnövényen, és a következő évben sokkal nehezebb lesz velük megbirkózni.

Fotó: a szerző